A vöcklabrucki képzési hét
Nagyon nagy örömmel és várakozással indultam el Vöcklabruckba, hogy részt vehessek a képzési héten. Mivel külön érkeztem a többiek – a magyar nővérek – már nagyon vártak. Nagyon jól esett, ez a szeretetteli fogadtatás. Majd másnap, amikor az osztrák és német nővérek sorba jöttek köszönteni, bemutatkozni. Sajnos nem tudok németül csak egy-két szót, de a mosoly az arcokon, a kézfogások, ölelések – a szeretet nyelve – érthető volt számomra.
A liturgiák, amiken részt vehettem a számomra modern kápolnát barátságosabbá, otthonosabbá tették. Sokat tanultam és merítettem ezekből a közös imaalkalmakból. A szentségimádásokon külön tetszett a tömjén áldozat, amit minden közösség bemutatott a vezetője által.
Azok a kis kedvességek: igés kártyák, a mécses a gyufával, a Szűzanya kegyképe – amiket kaptunk, és adtunk, ugyancsak a szeretetünket fejezte ki egymás iránt.
A ház légköre és a gyönyörű kert magával ragadott engem, jó volt ott elmélkedni a Gyula atyától kapott elmélkedési anyagon.
Nagyon tetszett a csendes szoba, ahová el tudtam vonulni és a szentírás szavain keresztül tudtam elmélkedni, Jézussal beszélgetni.
Az elmélkedési anyag, amit Gyula atya küldött nekünk olyan tartalmas és bőséges volt, hogy egyszer átolvasva nagyon sok gondolat megragadott, és megfogott, ezeket mind mind át kellene elmélkedni egyenként. Erre ott nem volt idő, a lényeget – ami engem megérintett azt kellet kiemelni – ami nem is volt olyan egyszerű, de a Szentlélek segítségével végül is sikerült. Arra a kis cédulára, amit az oltárra helyeztünk végül sikerült egy mondatban összefoglalni, hogy mit kaptam azon a napon. Én ezt írtam: „Megbeszélni Jézussal a sikereket, a kudarcokat; időnként számot vetni; megnézni Jézussal az életemet minden nap.”
A pénteki kirándulás igazán jól esett. Én szeretek sétálni, kinn a jó levegőn, és közben nézelődni, minderre lehetőség volt a skanzenben Salzburg mellett. Kikapcsolódhattunk, visszatekinthettünk a múltba. Felragyogott a szemem, amikor megláttam azt a gyönyörű osztálytermet, az iskolát. Ezek mind-mind szép élmények.
Az a gyönyörű templom, amit ezután meglátott a szemünk a hegyen, és a fájdalmas rózsafüzér titkainak szemlélése ráhangolt – fölfelé menet – lelkileg a Szűzanyával való találkozásra. Majd következett a legszebb pillanat, amikor a kegytemplomba beléphettünk és a csodatévő Szűzanya előtt borulhattunk térdre. Nagyon szeretem a Szűzanyát, és szeretek elzarándokolni ilyen kegyhelyekre. Magával ragadott a hely áhítata, de nem csak engem, hanem sokakat láttam elmélyülten imádkozni. Ez nekem is lelki épülésemre szolgált.
Nagy lelkesedéssel és várakozással készültem én is az utolsó estére, amikor ugyancsak meglepetést szereztünk egymásnak az osztrák és magyar nővérek kölcsönösen.
Én megköszönöm az Úr Jézusnak, hogy részt vehettem ezen a héten, és sokat tanulhattam, épülhettem a nővér társaimmal együtt.
Jövőre újra szeretnék részt venni, hiszen itt épült a közösségünk, és mi magunk is egyen-egyenként.
Az Úr áldását és kegyelmeit kérem mindazokra, akik lehetővé tették, hogy részt vehessek ezek a képzési héten!
Fazekas Mónika
jelölt
