Megszentelt Élet Napja 2019.

Az Egri Főegyházmegyében

Az Egri Főegyházmegye területén szolgáló szerzeteseket, 2019. február 2-án Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén, a Megszentelt Élet Napja alkalmából ünnepi szentmisére hívta az egri Szent Bernát, Ciszterci templomba Dr. Ternyák Csaba egri érsek.

Szentbeszédében emlékeztetett, hogy II. János Pál Pápa 1997-ben ezt a napot jelölte meg a szerzetesek világnapjául. Felelevenítette a szent pápa szavait, melyekkel a szerzeteseket biztatta.  „Nemcsak dicsőséges történelmetek van, hanem egy még felépítendő történelmetek is. Ami vonatkozik, az egyházra az vonatkozik a szerzetesekre is.”

A főpásztor ismertette II. János Pál pápa hármas célkitűzését a megszentelt élet kapcsán.

  1. Az Úr ünnepélyesebb dicsőítése. –  utalva a szentmise eleji körmenettel való bevonulásra.
  2. Hogy Isten egész népe, vagyis a hívek is jobban ismerjék és becsüljék a megszentelt életet, amely ajándék az egész egyház számára.
  3. Hogy a megszentelt élet napja, közvetlenül a megszentelteket hívja, hogy közösen és ünnepélyesen köszönjék meg azokat a csodákat, amelyeket az Úr végbevitt bennük.

Ez a nap segíthet abban, hogy a szerzetesek visszataláljanak hívatásuk forrásaihoz. Visszatalálni, mérlegre tenni, megerősíteni az elkötelezettséget,  hiszen az örömmel tett, hatékony tanúságtétel csak így valósulhat meg, zárta beszédét Ternyák érsek.

Az ünnepi szentmisét szentségimádás követte, majd az Érseki Palota Látogatóközpont dísztermében látta vendégül a megjelent közösségek tagjait.

 

                                                      Gömöri Rita

           

A Pécsi Egyházmegyében

Több éve, hogy a Pécsi egyházmegye területén szolgáló szerzetesek összejönnek, és együtt ünneplik a Szt. II. János Pál pápa által kezdeményezett Megszentelt élet napját. Szentmise keretén belül hálát adnak meghívásukért, a hivatás kegyelméért, a közösségek tagjaiért és megemlékeznek az elhunyt tagokért.

Történelmi visszatekintés

 A Pécsi egyházmegye területén kevés szerzetesi közösség működik. Sajnos ez az elmúlt szocialista rendszer idejéből alakult igy.

 1950-ben a szerzetesközösségeket feloszlatták Magyarországon. Nem működhettek és kevés esély volt, hogy újból működjenek.  Egy- kettő közösség kapott igen csak korlátolt működést, ezek tanító rendek voltak. Sok esetben ezek is csak épp, hogy létezni tudtak pl.: nem vehettek fel szerzetesnek fiatalokat. Azok a szerzetesközösségek, akik pedig egyáltalán nem működhettek tagjaik titokban találkoztak. A rendtagok munkásként kezdtek el dolgozni, jobb esetben, kórházakban betegeket ápoltak, vagy plébániákon, mint kántorként működtek. Sok helyen nem is tudták, hogy szerzetes vagy szerzetesnő dolgozik mellettük egy munkahelyen. Többeket évtizedekre jogtalanul börtönbe zártak, az ok állam elleni összeesküvés, az ítélet sokszor halál volt.

1989 őszén az akkori pártrendszer érezve a végső napjait engedélyezte, hogy újból működjenek a szerzetesközösségek. A kezdés öröme nagy lelkesedést hozott, de hamar lecsendesedett, mert több közösség akkor szembesült, hogy nincs fiatal tagja csak igen idős, a legfiatalabb rendtag is 60 év felett volt. Ezért több közösség már el sem tudott indulni az 1990 évek elején.

Így a Pécsi Egyházmegye területén három szerzetesközösség tudott újból nagy nehézségek között elindulni. A Pálos szerzetes atyák, akik az egyetlen magyar alapítású férfi közösség. A Kármelita nővérek és a Ciszterci szerzetesek, akik sajnos létszám hiányában 2012-től nincsenek jelen az Egyházmegyében. Az Assisi Szt. Ferenc Betegápoló Nővérek, akik 1990-ben alakultak még fiatal közösségnek számítanak. 2016-tól vesz részt a Pécsi Egyházmegye életébe az ACR közösségünk bár még nincs hivatalosan felvéve.

Jelen

Három éve hogy a Megszentelt élet napján nem csak egymással találkoznak a szerzetesközösségek, hanem erre az alkalomra a Katolikus gimnázium tanulóit meghívják és bemutatják közösségeiket, szolgálati területeiket, minden napjaikat.

Az idén is így volt, amit 2019. február 1-én tartottunk a Pécsi püspökség területén. Délelőtt 10 órától egy nagy előadó teremben több mint 40 diák vett részt, a közösségek részéről pedig 1-2 rendtag, a megszentelt élet tagja képviselte közösségét. Jelen volt a Pálos rend, a Ferences Nővérek és az ACR melyet én [Klarissza] képviseltem. Pódium beszélgetéssel kezdődőt ahol egymáskőzött megosztottuk gondolatainkat abban a témában, hogy: „Igent mondani Krisztusnak minden nap”. Ebbe kapcsolódtak be a fiatalok, akik kérdéseket tehettek fel és mi ezekre igyekeztünk válaszolni.

 Pl.: mit jelent az elkötelezett élet? Nehéz megtartani a hármas fogadalmat? Aki a megszentelt életet választja, lehet e boldog? Mit jelent szerelmesnek lenni Krisztusba? Van e vagyonunk? És ha van, mire költjük? Mit jelent a világban élni, mint Világi Intézmény tagjaként.  Stb…

Ezeken a kérdéseken keresztül próbálta mindegyikünk saját közösségét is bemutatni, azt a karizmát, amit az alapítóink elénk éltek, és mint alapkövet tettek elénk. Krisztusról tanúságot tenni a mai generációnak azt gondolom ez is egy kihívás.

A pódium beszélgetést a pasztorális helynök atya zárta összefoglaló gondolataival.

Ezt követte egy közös zsolozsma, amit már a közösség tagjai végeztek a püspöki kápolnában. Ezután közös ebéden vettünk részt ahol már vidám és felszabadultabb volt a hangulat.

Az elköszönéskor pedig ezt mondtuk egymásnak: továbbra is imádkozzunk egymásért, hogy hűségesek maradjunk és hivatásokért.

Lónyai Margit Klarissza