Cikkek - tudósítások 2012

 

 A megszentelt élet napja Egerben

 Ternyák Csaba egri érsek meghívására a megszentelt élet napján, 2012. február 2-án a szemináriumban találkoztak az Egri Főegyházmegye szerzetesei. Az egyházmegye szerzetesközösségeiből – Jezsuiták, Szerviták, Szalézi Szent Ferenc Társasága, Szent Ferenc Kistestvérei, és Kisnővérei, Don Bosco Nővérek, Szervita Nővérek, Szent Erzsébet Nővérei, Teréz Anya nővérei, Orsolyiták, Szociális Misszió Társulat, Congregatio Jesu, Mária Iskolatestvérek és a Krisztus Király szolgálóleányai – mintegy ötvenen gyűltek össze.

Az ünnep fényét emelte, a hely szelleme, ahol mintegy 42 kispap és a szeminárium elöljárói is velünk ünnepeltek.

A szentmisét Dr Ternyák Csaba celebrálta, mely előtt a szeminárium folyosóján megáldotta a gyertyákat. Ezt követően égő gyertyával a kezünkben ünnepélyesen vonultunk be a kápolnába és kezdetét vette a szentmise.

A főpásztor kifejezte örömét, hogy szerzetesek és papnövendékek együtt ünnepelnek, hiszen közös a hívatás, az Istennek szentelt élet.

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepéről szólva hangsúlyozta, hogy Jézus bemutatása a templomban, az Istennek felajánlottság, önmagunk átadásának a gesztusa.

Utalt Simeon szavaira is, aki hálát adott, hogy megláthatta a Világ Világosságát. Felhívta a figyelmünket, a kezünkben tartott gyertya, annak teljes önátadása emlékeztessen bennünket arra, hogy nekünk is fénnyé kell válnunk, és teljesen feláldozódni, mert így segíthetünk sokakat Jézus Krisztushoz. Fénnyé kell válnunk és világítani azon az úton, melyen az emberek Istenhez eljuthatnak.

Hívatásunk van arra, hogy tanúságot tegyünk a világban Krisztusról.

Mivel Egyházmegyénkben hagyomány, hogy minden évben más és más közösség látja vendégül a szerzetesi közösségeket ezen a napon, így ebben az évben a mi közösségünk vállalta ezt. A szentmise után agapén láttuk vendégül az együtt ünneplő szerzeteseket és pap testvéreket.

Gyönyörű, felemelő ünnepen vehettünk részt.

  

H.Gömöri Rita

ACR

 

 

 

Megszentelt életek napja

 

 

Idén először vehettem részt a megszentelt életek napján az egri egyházmegyében jelen lévő szerzetesközösségek találkozóján. Ebben az évben a mi közösségünk a Krisztus Király szolgálóleányai szerveztük ezt a találkozót. A közösség tagjainak elmondása szerint ilyen még nem volt, hogy a kispapokkal együtt ünnepeljük hivatásunkat. A közös ünneplés előtt kb. másfél órával érkeztem meg a szemináriumba, ahol a társaim már szorgosan terítették az asztalokat, én is bekapcsolódtam a munkába. Amikor már minden készen állt a test táplálására, akkor felvonultunk a kápolnába, hogy lelkileg is ráhangolódjunk az ünnepi szentmisére. A gyertyák megszentelésére a szeminárium folyosóján került sor, így ott várakoztunk, kiosztottuk az érkezőknek a gyertyákat és a kis lángokat, - amiket karton lapból készítettek társaim - és a következő idézetet tartalmazza: „Ti vagytok a föld sója. Ti vagytok a világ világossága.” Amikor pedig Ternyák Csaba érsekúr is megérkezett, meggyújtottuk a gyertyákat. A gyertyaszentelés után pedig énekelve, égő gyertyával a kezünkben vonultunk be a kápolnába. Helyünket elfoglalva kezdetét vette az ünnepi szentmise, amit az érsek atyával együtt 10 pap mutatott be. A szentmisében érsek atya tartott egy rövid elmélkedést arról, hogy mit is ünneplünk, és miért olyan csodálatos az, hogy ezen a napon az egyházmegyében jelen lévő szerzetes közösségek együtt ünnepelnek a papokkal és a kispapokkal. Mert egy a mi hivatásunk, még akkor is, ha mindenkinek különböző a hivatásának története, a sajátközösségében a saját hivatását éli, mégis egyek vagyunk abban a Jézus Krisztusban, akinek átadtuk az életünket, és akit szolgálni szeretnénk egész életünkkel. A szerzetes sok mindenről lemond, ez arra mutat, hogy van egy másik világ, arra mutat, hogy nem rendezhetjük be az életünket erre a világra. Az életünk többre szól: minket Isten gyermekeinek hív, és arra hív, hogy részesedjünk az Ő isteni életében. Életünkkel arról tanúskodunk, hogy van Isten, van örök élet. Adjunk hálát azért, hogy Jézus a világ világossága, aki bevilágítja az utat számunkra. Nekünk is fénnyé, világossággá kell válnunk, hogy az emberek odataláljanak Istenhez. Mert ugyanaz a célunk, ami Jézus életének is a célja volt, hogy minden ember üdvözüljön. Tegyük oda a mi áldozatunkat Jézus áldozata mellé a világ üdvösségére.

Ami engem személy szerint mélyen érintett, maga az együtt ünneplés, mert még nem volt ilyen ünnepélyes soha eddigi életemben a Gyertyaszentelő Boldogasszony napja. Hasonló érzés töltött el, mint amikor tavaly nyáron megszületett bennem a döntés, hogy Jézusnak adom az életemet. Most is teljesen oda tudtam koncentrálni a szentmisére, és teljes szívvel jelen tudtam lenni Jézus számára. Őrá figyeltem, miközben hallgattam igéit, majd az érsek atya szavait, amik fellelkesítettek. Felajánlottam magamat, én is odahelyeztem magamat az oltárra. Ahogyan érsek atya mondta, hogy egész életünket, magunkat helyezzük oda a paténára és ajánljuk föl a mennyei Atyának. Ő változtasson át minket olyanná, amilyenné ő szeretné, hogy legyünk. A Szentmise végén együtt imádkoztunk a papi és szerzetesi hivatásokért.

Ezek után levonultunk az ebédlőbe, ahol várta a vendégeket a terített asztal. Érsek atya elmondta, hogy nagyon örül annak, hogy együtt lehetünk, és hogy a papi és szerzetesi hivatásokért mondott ima a ministráns találkozón szólt utoljára ilyen mélyen egységes akarattal.

Az agapén megismerkedhettünk a különböző közösségek tagjaival, vagy köszönthettük egymást, mint jó ismerősök. A mi közösségünk iránt sokan érdeklődtek, mert ez idáig ismeretlen volt többek előtt pl. az, hogy mi a Krisztus Király szolgálóleányai közösség küldetése, honnan ered, illetve hogyan került Magyarországra. Érsek atyánk is jól érezte magát, meg volt elégedve a szervezéssel és a színvonalas vendéglátással.

Nagy hála és köszönet az Úrnak! Csodálatos volt együtt ünnepelni

 

Fazekas Mónika

 Jjelölt

 

 

Az ACR közösség lelkigyakorlata 2012. nagyböjtjében.

 

 

 2012. március 30-án délután öt órától kezdődött közösségünk húsvéti lelkigyakorlata Egerben az Orsolya Rendház Leánykollégiumában. Sajnos nem volt teljes a létszám, betegség és állapotbeli kötelezettség teljesítése miatt négy nővérünk és lelki vezetőnk Lengyel Gyula atya nem tudott részt venni a lelkigyakorlaton. A rendházban szolgáló Mária nővér vendégszeretete, az új hely családias hangulata várta nővéreinket.

Lelkigyakorlatunk a rendház kápolnájában szentmisével kezdődött, melyet Juhász János Boxi atya mutatott be. Lelkünk táplálása után, várt bennünket, Zsuzsi és Janka nővéreink által készített finom vacsora a kollégium ebédlőjében.

Vacsora után visszamentünk a kápolnába, ahol Boxi atya rövid bevezetővel hangolta lelkünket arra, hogy kövessük Krisztus Urunkat a keresztúton. A bevezető gondolatok segítettek abban, hogy a tanítványok közé tudjuk helyezni magunkat, velük együtt imádkozva, virrasszunk. A keresztút utáni elmélkedés arra irányult, hogy Jézus szemével lássuk magunkat. Hogyan lát bennünket Jézus a keresztútján. Rövid csend után megosztottuk gondolatainkat, érzéseinket. Az őszinte kitárulkozásban még jobban átéreztük Jézus szenvedését és fájdalmát. A megosztás után közös imával, lélekben feltöltődve fejeztük be a napot.

A szombatot a kápolnában közös imádsággal, zsolozsmával kezdtük.

A reggeli elfogyasztása után kezdődött a második elmélkedés, melynek lényeges gondolata a „Nőiesség” volt, a nő hívatása az egyházban és a világban. Az előadásban halottunk arról hogyan folytatott Jézus párbeszédet az evangéliumban a nőkkel, Jézus és a nők a szentírásban címmel. Boxi atya adott időt a csendes, magunkba néző szemlélődésre, majd közösen megbeszéltük. A témához kapcsolódóan, ki – ki a saját nőiességéről beszélt. Egymás gondolatait, érveit hallgatva, még többet megtudhattunk egymásról, ezzel is közelebb kerülve egymáshoz.

Harmadik elmélkedés: az Istennel való kapcsolatom az imádságon keresztül.

Miért fontos az egyéni és a közös imádság. Az imádság válasz Isten felhívására, önmagam ajánlásával. A csendes elmélkedés után megosztottuk gondolatainkat saját imaéletünkről.

Negyedik elmélkedés témája, a bűnbánat és a kiengesztelődés szentsége volt. A bűn falat épít Isten és köztem. Hallottunk arról, hogy a bűn elkövetése után hogyan tudom a megszakadt kapcsolatot helyreállítani. A csendes elmélkedés után közös megosztás következett.

Úgy érzem, ezek az őszinte beszélgetések, kitárulkozások segítettek, hogy jobban megismerjük egymást, erősítették a közösségi összetartozás érzését.

A szombatesti szentmisében már a virágvasárnapi liturgia részesei voltunk.

A szentmise és a zsolozsma imádsága utáni vacsora, majd az azt követő beszélgetés nagyon családias vidám hangulatban telt, ehhez hozzájárult a lelkigyakorlat ideje alatt végig velünk imádkozó és beszélgető Mária nővér is, hálásan köszönjük neki. A beszélgetés meghittségét erősítették, nővéreink sugárzó arca, akik a gyónás utáni bűnbocsánat szentségével megerősödve tértek vissza közénk.

A vasárnap reggel a kápolnában az ACR közösségi imájával, reggeli dicsérettel kezdődött.

A reggeli után nem tudtunk mindannyian együtt maradni, így voltak nővérek, akik az otthoni egyházközösségükkel ünnepeltek. Akik még maradhattak, Mária nővérrel közösen vettek rész a bazilikában a virágvasárnapi szentmisén.

Mindannyian lélekben megerősödve, feltöltődve, kegyelmekben gazdagon térhettünk haza, és ez méltó lezárása volt a nagyböjti felkészülésnek.

Magam és a nővéreim nevében is köszönöm Boxi atyának és Mária nővérnek a szolgálatát.

Isten áldását kérem rájuk, valamint az ACR közösségre.

Gyula atyának és beteg nővéreinknek gyógyulásáért kérem a Feltámadt Krisztus kegyelmét.

 

2012. Szent György havában

 

                                                                                                         B.Tóth Margit

                                                                                                           ACR jelölt

 

 

Egyéb események.

A fogadalomtétel előtti szabad délelőttöt az osztrák nővéreinkkel töltöttük. Korózs László verpeléti plébános atya idegenvezetésével megmutathattuk osztrák nővéreinknek a híres feldebrői altemplomot, majd Verpeléten a Krisztus Királyra felszentelt templomban közösen elimádkoztuk a közösség imáját. Épp délben jártunk ott, természetes volt, hogy az Úr Angyala imádságot is imádkoztuk.

Köszönjük Korózs atya szívélyes vendégszeretetét.

Vasárnap délelőtt részt vettünk a felújított Servita templom megszentelő szentmiséjén. A templom munkálataihoz osztrák nővéreink jelentős adománnyal járultak hozzá.

Kegyelmekben gazdag hétvégét tölthettünk együtt magyar és osztrák nővéreinkkel.

Eger, 2012. Mindenszentek havában

                                                                                                                                                        B. Ipacs Zsuzsanna ACR

 

 

"Magasztalja lelkem az Urat,

és szívem ujjong üdvözítő Istenben."

                                      (Lk.1,49)

 

Fogadalomtétel az ACR közösségben. 

 

Az Ancillae Christi Regis, azaz a Krisztus Király Szolgálóleányi Világi Intézmény közösségében ünnepélyes fogadalomtételre került sor október 6-án az egri Papnevelő

Intézet kápolnájában.

H. Gömöri Rita és Székely Nagy Janka örökfogadalmukkal ajánlották életüket Istennek.

Török Julianna első ideiglenes fogadalmával erősítette meg Istenhez és a közösséghez való tartozását.

Ternyák Csaba egri érsek homiliájában elmondta, hogy a hívő ember számára Isten ügye a legfontosabb, amely nem tűr halasztást. Ha valaki felismeri, hogy az Isten hívja valamire, azonnal készen kell állnia. Fontos hogy nyitottak legyünk Isten szavára, hogy szívünkben őszinte mély hit legyen.

Érsek atya elmondta, azért tartja a közösség munkáját fontosnak, mert tagjai Istennek elkötelezett életet élnek.

A homilia után csodálatos férfihangon szólalt meg az AVE MARIA. A szívet melengető, könnyeket csalogató ének után érsek úr megáldotta, majd az örökfogadalmasok újára húzta a hűséget jelképező gyűrűket.

Öt osztrák nővérünk, családtagok, barátok, ismerősök ünnepeltek velünk. 

 

Eger, 2012. Mindenszentek havában

 

                                                                                                                                                           B. Ipacs Zsuzsanna ACR

 

 

Lelkigyakorlat Krisztuskirály ünnepe előtt

(2012 nov. 16-17-18)

 

     Lelkigyakorlatunkat ismét a Szent Orsolya rend kollégiumában tartottuk Egerben, mert a ház otthonos légköre már korábban is nagy hatással volt ránk. Ez a hely egyaránt alkalmas a közös együttlétekre és a személyes meditációra a kápolna vagy a szobánk csendjében. Úgy éltünk itt, mint egy nagy család.

 

     Ez alkalommal lelki vezetőnk Gyula atya (Dr. Lengyel Gyula) vendégként volt hivatalos a lelkigyakorlaton, hiszen a szentmiséken kívül a program többi részéért Rita és Zsuzsi volt a felelős. Az „Alázat – Engedelmesség – Szeretetreméltóság” című témát három blokkban, műhelymunka keretében dolgozták fel. Miután egy alapos elméleti, bibliai példákon alapuló  bevezetőt tartottak, három kiscsoportban történt annak megbeszélése, irányító kérdések segítségével. A csoportos megbeszéléseket egy plénum előtti megosztás követte, ahol mindegyik csoportból valaki összefoglalta a többiek előtt az elhangzottakat. Mivel a kérdések személyes jellegűek voltak, így mindenki saját élményein, eddigi tapasztalatain keresztül közelítette meg a témát. Tehát a módszer lényege az volt, hogy az elméletből kiindulva a kommunikáción keresztül eljussunk a napi gyakorlatig. A közösség előtt szinte mindenkinek alkalma nyílt egyszer a csoportjában elhangzott gondolatok tolmácsolására. Nagy örömünkre, Gyula atya és Mária nővér, az Orsolyita kollégium házfőnöke is csatlakozott egy csoporthoz és meglátásaikkal segítették a közös munkát.

 

     Ennek a feldolgozási módnak a hatását kétféleképpen is lemérhettük. Először a mellékelt ábrán a program előtt és után választott figura mutatta a lelki állapotunk változását a nap folyamán. (A végére mindenki egy alacsonyabb helyről és előnytelenebb pozícióból egy magasabb helyre került a fán és egy kedélyesebb, megelégedettebb emberke képét öltötte magára.) Végül az utolsó fázisban jutottunk el az értékeléshez, mint második mutatóhoz.

Mindegyik résztvevőtől azt kérték a programvezetők, hogy pozitív és negatív észrevételeket gyűjtsenek, elsősorban önmaguk és a tárgyalt erények viszonylatában. Az őszinte megnyilvánulásokból azt láthattuk, hogy mindenkit nagyon mélyen érintettek a beszélgetések, melyek új felismeréseket is hoztak önmagunk számára ill. egyfajta irányvonalat adtak arra, hogy mit és hogyan próbáljunk változtatni.

 

     Személy szerint nagyon érdekesnek találtam, ahogy az adott témát a nővérek megközelítései olyan sokféle aspektusból megvilágították. A csoportokon belüli véleménycserén és a közös megbeszélések során sikerült egymást még közelebbről, mélyebben megismerni, ami segített egymás iránti megbecsülésünket növelni és nővértársainkat erősségeikkel és gyengeségeikkel együtt még jobban szeretni. Sokat gazdagodtam ezekből a beszélgetésekből.

Ez a fajta témafeldolgozás arra ösztönzött minket, hogy egy év múlva lelkigyakorlatunkat ismét ehhez hasonló formában végezzük.

Ez alkalommal két érdeklődő is megtisztelt minket jelenlétével, akik nagyon jól érezték magukat a körünkben, így összesen 15-en vettünk részt a lelkigyakorlaton.

 

     Nagyon köszönjük Ritának és Zsuzsinak a hétvégi program szervezését és lebonyolítását, Gyula atyának a pasztorációs szolgálatot és segítő útmutatásait és nem utolsó sorban 

Mária Nővérnek gondoskodását és vendégszeretetét.

 

 

                                                                                                                    Leic Gabriella

                                                                                                                           jelölt