Krisztus Király Ünnepe-lelkigyakorlat, 2017. november 23-26.

Örömmel és várakozással indultunk útnak a szélrózsa szinte minden irányából Sarudra, a Genezáret Lelkigyakorlatos Házba. Az út már nem volt ismeretlen, hiszen egy évvel ezelőtt is itt voltunk ebben az időben. Szeretettel köszöntöttük egymást és Ferencz Károly atyát a lelki vezetőnket.

Sajnos 5 nővérünk betegség illetve más elfoglaltság miatt nem tudott eljönni, így 11 fogadalmas nővér 1 jelölt és 1 érdeklődő vett részt ezen a lelkigyakorlaton.

A programtervezetet előre megkaptuk, így mindig tudtuk mi hogyan következik. Minden nap volt lehetőség gyónásra, lelki beszélgetésre. A szentmisékben az adott zsolozsmát is elimádkoztuk.

A lelkigyakorlatot ráhangolással kezdte az atya, amiben arról beszélt, hogy hogyan tudunk” azonos hullámhosszra kerülni” Istennel és az embertársainkkal, ami nagyon fontos, mert csak így tudunk megnyílni egymás felé.

A következőkben a jelen világunk jellemzőiről volt szó.

–    információközpontúság-/a média állandóan „bombáz” bennünket az információk özönével

–    addiktív-függőséget okozó-/észrevétlenül „becsavar” bennünket ,időt rabol el tőlünk,

azt hisszük, hogy bizonyos dolgok vagy cselekmények nélkül nem tudunk meglenni

–    Külsőségek dominálnak-/a valóság mindig más, mint amit kifelé mutatunk

–    kiüresedett kapcsolatok-/sajnáljuk a minőségi időt Istentől és az emberektől is. Nem figyelünk rájuk, gyorsan” le akarjuk tudni” a beszélgetéseket vagy az imánkat/autóvezetés közben rózsafüzérmondás, TV műsorszünetben zsolozsmázás…/

Mi ebben a világban élünk, nem szabad, hogy felháborodjunk ezen, de ne is hagyjuk, hogy „beszippantson” bennünket. Felül kell emelkednünk, s a változást, a jobbulást mindig magunkon kell kezdenünk.

A kommunikáció lehetőségéről, szintjeiről: a pillantás, az érintés, a figyelem, a fegyelmezettség fontosságáról evangéliumi példákon keresztül világította meg Károly atya Jézus példáin keresztül, hogy csak akkor tudunk hathatósan evangelizálni, ha felismerjük és megértjük, hogy mire van a másik embernek szüksége, mi a szíve vágya.

A helyes és bensőséges kapcsolatteremtést a démonaink akadályozzák meg.

Ezek: az irigység,

az önhittség,

az ál jámborság,

az állandó elégedetlenség,

a kritizálás,

a kiábrándultság,

a kishitűség,

a vágyakozás,

a kialvatlanság,

a relativizálás,

a változhatatlanság/megkövesedés/…

Ezeket mind megtalálhatjuk magunkban, ha elég őszintén és kritikus szemmel tudunk szembenézni önmagunkkal. De a felsoroltakon túl saját démonainkat is felismerhetjük.

Isten segítségével, állandó és rendszeres önvizsgálattal, önneveléssel tudunk megszabadulni ezektől a rossz beidegződésektől, megkötözöttségektől.

Ebben az „önjavító” folyamatban reményeink szerint nagy segítségünkre lesz a továbbiakban is Károly atya, aki most kezd el egy „szupervízor” képzést. Adjon neki az Isten ehhez és papi feladatai végzéséhez is továbbra is jó egészséget, erőt, kitartást.

Köszönjük a lelkigyakorlat tanításait, köszönjük, hogy időt és figyelmet  áldozott ránk: Isten fizesse meg!

 

 

 

 

 

 

Szombaton este a helyi plébániatemplomban szentségimádási órán vettünk részt, bekapcsolódva a 2020.Eucharisztikus Kongresszus Előkészítő Bizottsága által szervezett felhívására.

Nagy öröm volt a szívünkben, mert tudtuk és éreztük, hogy ebben az órában több ezren imádjuk Krisztus Királyt az Oltáriszentségben határon innen-és túl.

 

Sajnos ez után is többen elmentek, így végül nyolcan maradtunk vasárnapra is. Mi azonban nem búsultunk, hanem vidám, önfeledt játékkal /activity/ szórakoztattuk egymást és magunkat. Jó volt felfedezni magunkban a „játékos gyermeket”, s megállapítottuk, hogy nagy szükségünk van az önfeledt nevetésre is.

 

Testi felüdülésünkre szolgált még pénteken és szombaton a délutáni szieszta időben a séta a Tisza-tó partján,-a bátrabbak kerékpárra pattantak.

                                                                   A Nap is kisütött, éreztük, hogy a jó Isten ránk mosolygott.

Vasárnap a „szent maradék” közösen imádkozott a helybéli hívekkel Krisztus Király Ünnepi szentmiséjében. István atya prédikációja úgy hangzott, mintha ő is részt vett volna a lelkigyakorlaton ,szép befejezése volt ennek a jó hangulatú együttlétnek.

 

Köszönjük Mónikának, s mindazoknak akik részt vállaltak a szervezésben.

Nagyon jól éreztük magunkat, s valóban feltöltődve mentünk haza.  Istennek legyen hála mindenért!

 

 

Bakos Irénke